Meddig maradjak otthon a babával?

Menjek, vagy maradjak? Mikor álljak ismét munkába? A baba megszületésével gyökeresen megváltozik a család élete. A mama minden gondolata a gyerek körül jár, az ő igényeit lesi és akarja kielégíteni. Ám ahogy telnek a hónapok, sok mamában felmerül a kérdés, hogy elég ez nekem? Jobb esetben be is vallják maguknak, hogy bizony hiányzik a munka, szeretnének más tevékenységet is végezni, mint a gyerek igényeit kielégíteni. A gyerek harmonikus fejlődését egy boldog, kiegyensúlyozott mama biztosítja a legjobban. Még akkor is, ha újra munkába áll, és a gyerek közösségbe kerül. Merjük vállalni ezt az igényünket, ne legyen lelkiismeret furdalásunk emiatt.

Folytatni szeretném a múlt heti témát, ami a család vagy karrier választását járta körbe. Sok családban komoly fejtörést okoz, hogy a mama – aki eddig tudatosan építette a szakmai karrierjét, és még további szakmai tervei, céljai is vannak – meddig maradjon, maradhat otthon a baba megszületése után.

Most nem a gazdasági körülményekkel szeretnék foglalkozni, hiszen ha szűkösek az anyagi lehetőségek, nagyok a terhek, amit egy fizetésből nem lehet megoldani, akkor sajnos nagy az esélye, hogy már jóval előbb munkába kell állnia a mamának, mint ahogy ezt szeretné.

Én arról a helyzetről szeretnék gondolatokat cserélni, amikor a mama vágyai, jövőbeli elképzelései alapján van lehetősége arról dönteni, hogy meddig marad otthon a babával.

A baba megszületésével gyökeresen megváltozik a szülők élete. Ez nagyon jó, örömteli dolog, a kezdeti nehézségeket leszámítva. A mama minden idejét és energiáját leköti a baba gondozása, ellátása, és az esetek nagy részében jó ideig másra nincs is nagyon igénye. Minden gondolata a gyerek körül jár, neki akarja a legjobbat.

Ám telnek a hónapok, a baba nő, ügyesedik, egyre értelmesebb, elkezd gügyögni…..eltelt félév, egy év, és sok mamában felmerül a kérdés, hogy elég ez nekem? Szinte fényévekre kerül az addigi munkája, szakmai karrierje, és sok esetben hiány érzete támad. Szeretne jó anya maradni, aki alárendeli saját igényeit a gyereknek, de érzi, hogy valami megváltozott. A gyerek is jól érzi magát más gyerekek társaságában, már nem szimbiózisban élnek, mint a kezdeti hónapokban.  Sok mama szorong ebben a helyzetben. Mi a legjobb a gyereknek, de ott van ő is, az ő egyéni igényeivel. Jobb esetben be is vallják, hogy bizony hiányzik a munka, amiben nem csak fizikailag fáradnak el, hanem még a fejüket is tudják használni. Különösen igaz abban a helyzetben, ha már a baba vállalása előtt megfogalmazta magában a további szakmai ambícióit, terveit.  Sokszor viszont meg sem merik fogalmazni vágyaikat, úgy hiszik, ez még túl korai, csak egyre feszültebbek lesznek.

Azt gondolom, ha ilyen gondolatok és érzések fogalmazódnak meg a mamában, akkor eljött az ideje annak, hogy a tettek mezejére lépjen, és ne fojtsa el a saját vágyait.  Merje vállalni, hogy igénye van a munkára, a munkahelyi közösségre, és emiatt ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy ő nem jó anya.  Lehet, hogy lesznek akár családon belül, akár kívül olyan vélemények, melyek pálcát törnek az anya döntése felett. De sokat segítünk magunknak és családunknak is, ha vállaljuk magunkat, nem szégyelljük az igényeinket, vágyainkat, és világosan ki is fejezzük ezeket.

Ez az idő mindenkinél máskor jelentkezik. Van, aki már néhány hónap után börtönnek éli meg az otthonlétet, és van, aki akár évekig szívesen babázik.  Egyik sem baj, vagy elitélendő.  Magam körül sokféle megoldást látok, és a család nyugalma, harmóniája szempontjából egyik sem jobb, vagy rosszabb. Ha a szülők erről a helyzetről is tudnak őszintén beszélni, törekedve a másik szempontjainak a megértésére, akkor ezt a közös döntést mindketten tudják vállalni, amiért mindent meg is fognak tenni.

Bizonyított tény, hogy a gyerekek akkor fejlődnek jól, és érzik magukat biztonságban, ha az őket körülvevő környezet nyugodt, harmonikus. Bármilyen kicsi is a gyerek, a feszültséget, frusztrációt érzékeli, ő is feszült lesz. Az ő harmonikus fejlődésüket egy boldog, kiegyensúlyozott mama biztosítja a legjobban. Ha ehhez az az út vezet, hogy a mama visszamegy dolgozni, akkor a családnak, a környezetnek ezt is el kell fogadnia. Inkább azon kell dolgozniuk, hogyan tudnak támogatást, segítséget nyújtani szükség esetén a mamának és a családnak, hogy az új helyzet zökkenőmentes legyen.

Akár hogyan is dönt, biztosan felelősségteljes döntést hoz….