Blog

Szeretet nyelvek a kapcsolatokban

Úgy szeretnek, ahogy nekem jó? Vagy nekem nem elég jó semmi? Vannak párok, családok, ahol láthatóan mindenki jól és biztonságban érzi magát. Nem vergődik kétségek között, hogy vajon ő elég jó-e, szerethető-e? Más családokban pedig szinte tapintható a feszültség, folyamatos a konfliktus, pedig mindenki a maga módján próbálja kifejezni a szeretetét. Ha időnként szánnak időt egy őszinte beszélgetésre, ahol egymásra figyelne, akkor el tudnák egymásnak mondani, mitől is érzik azt, hogy ők fontosak a párjuk számára, szerethetők. Ideális esetben közös a fő szeretet nyelv. Ha nem az, akkor érdemes ezen gondolkodnunk, mi lehet a szeretet nyelve a párunknak, a gyerekünknek, a szüleinknek. Azt tanácsolom, kezdjük saját magunk vizsgálatával.

 

Folytatva a múlt heti szeretet nyelvek témát, szeretnék ízelítőt adni ezek működéséből a kapcsolataink során. Miért van az, hogy vannak párok, családok, ahol láthatóan mindenki jól és biztonságban érzi magát a párja, családja mellett? Nem gyötrik kétségek, vajon ő elég jó-e, szerethető-e?

Sok kapcsolatban pedig kívülről is látható, hogy feszültséggel, frusztrációval terhelt, a benne lévők nem harmóniában élnek egymással. Holott ezekben az esetekben sokszor azt halljuk, hogy mindent megtesznek a szeretteikért, szinte erőn felül teljesítenek, és mégis, ezt a másik észre sem vesz, vagy kevesli?

Nézzük meg azt az esetet, amikor a nőnek a táplálás, gondoskodás a fő szeretet nyelve. Ő minden szeretetét ezen keresztül tudja és akarja kifejezni a másik felé. Állandóan remekel a konyhában, süt-főz, akkor boldog, ha ezért elismerő szavakat kap a párjától vagy a családjától. Ha a másik félnek is ez az egyik szeretet nyelve, akkor harmonikusan működik a kapcsolatuk, hiszen mindketten ugyanazt a szeretet nyelvet használják, és élvezik a feléjük irányuló gondoskodást.

Feszültség és hiányérzés akkor keletkezik, ha csak az egyik félnek ez a szeretet nyelve. A párja viszont másra vágyik. Ő azt szeretné, ha miután este hazaér, a párja teljes figyelemmel felé forduljon, hallgassa meg a vele történteket, bátorítsa, ha kell. A figyelem mellett vágyik az érintésre, fontos lenne számára a testi, fizikai kontaktus. Simogatás, ölelés, hozzáérni a másikhoz, amikor csak elmennek egymás mellett. Vajon hogy élik meg ezt a kapcsolatban benne lévő felek?

Aki táplál, gondoskodik, azt érzi, hogy kiteheti szívét-lelkét, ez mégsem elég a másiknak, hálátlan, önző alaknak tartja a párját.  Aki pedig a figyelemre, érintésre vágyik, azt éli meg, hogy minden más fontosabb, mintsem rá figyeljen a párja, vagy apró gesztusokkal, érintésekkel fejezné ki a szeretetét. Rá sosincs idő, az ő problémái, gondjai nem fontosak, hiszen mindig minden más fontosabb.

Mindketten feszültek lesznek, és az esetek nagy részében nem is tudják, hogy mi lehet a megoldása ennek a helyzetnek. Pedig ha időnként időt szakítanának egymásra, csak egymásra figyelnének, biztosan lenne őszinte beszélgetés, ahol mindketten el tudnák mondani, mitől is érzik azt, hogy ők fontosak a párjuk számára, szerethetők, úgy, ahogy vannak. Ideális esetben úgy találnak egymásra a párok, hogy közös a fő, meghatározó szeretet nyelvük, észre sem veszik, hogy ezért különösebb erőfeszítést kellene tenniük, egyszerűen gördülékenyen működik a kapcsolat, azt kapják egymástól, amire vágynak, amitől szerethetőnek érzik magukat.

Azt gondolom, ennek ellenére nem kell feladni a reményt, ha porszem kerül a gépezetbe, és a felek eltérő szeretet nyelveket használnak. Ezeknek a tudatosítása már fél siker. A siker másik fele attól függ, hogy ezért mit hajlandók tenni, változtatni.

Érdemes azon elgondolkodnunk, hogy mi is lehet a szeretet nyelve a párunknak, a gyerekeinknek, barátainknak stb. Ez egy izgalmas játék, amikor tudatosan figyeljük meg szeretteink igényeit, és sokszor már a felismerés is jelentős lépést jelent a feszültségek megoldásában.

Azt tanácsolom, hogy kezdjük saját magunkkal. Gondoljuk végig, minket mi tesz boldoggá, mire vágyunk tiszta szívünkből. Mi a saját szeretet nyelvünk, amivel kifejezzük a másik felé az érzéseinket? Az érintés, a kommunikáció? Vagy az sem érdekel, ha fut a lakás, nincs főtt étel, de olyan közös élményekben van részünk a párunkkal, ami ezeket a földi dolgokat észrevétlenné teszi?

Ezek nagyon érdekes felfedezések, sokszor magunkat is meglepjük. Ám ha tudom, hogy nekem mire van szükségem, és azzal is tisztában vagyok, hogy a számomra fontos embereknek mi az igénye, hogyan érti meg a felé közvetített szeretetet, akkor a szeretet nyelvek tudatos használatával harmonikussá tehetjük a kicsit döcögő kapcsolatunkat.

Őri Júlia